Monday, May 11, 2009

Isten veled, Krizsi

Tegnap szomorú hírt kaptunk, fiatal barátunk, Krizsi, azaz Krizsán Tamás itt hagyott bennünket.
Már régóta mindkét végén égette a gyertyát, mégis megrázó, hogy egy ilyen csákó csak úgy ukmukfukk meghal. Szex, pia, drog és rakendrol, ez már csak így megy.

Kész. Szomorú.
Nem is tudom mit lehetne írni...

Isten veled, Krizsi!

Wednesday, April 29, 2009

A nyeremény 2

Na visszejeleztek.
Nix golf cucc.
Jöhet az utalvány.
Franc.
Ha nem tudom megvenni azt ami kell, akkor jöhet a dőzsölés egy ezresből...

A nyeremény

Nem akartam nagy dobra verni, amíg meg nem érkezik, de már annyi kalamajka van körülötte, hogy kiírok némi információt ide.

Szóval van egy Gatorade nevű isotonikus ital, amit hébe hóba sportoláskor fogyasztgatunk.
Ennek most volt egy nyeremény akciója, miszerint a cimkék túloldalán található kód internetes felvitele után azt sorsolásra bocsájtották januártól áprilisig minden nap. Ezen tehát napi szinten ezer fontnyi értékű sportfelszerelést lehetett nyerni, s mit ad Isten, NYERTEM!!!
Nézegetem valamelyik nap az elektronikus postámat, s ott a levél: Gratulálunk, nyertél!

Fantasztikus.

S utána a machinéria:
- telefon, hogy a kiválasztott golf cucc (nagyon menő és nagyon drága) 28 napon belül érkezik
- levél, hogy csúszik a dolog, mert a dolgok nincsenek raktáron
- levél, hogy nem is lesznek, kell-e inkább utalványban a pénz
(persze, mondjátok, hogy miért, nem azt nyertem? nem, hanem golf cuccot, mert szeretnék már játszani végre normálisan, pályán, na!)
- na jó, utánajárok magam: a cég ahonnan szállítanának egy bizonyos JJB Sport áruházlánc, a weboldalukon körbebarangolva azt találom, hogy semmi sincs szinte raktáron - nem ami nekem kellene, hanem szinte totál semmi!
- próbáljunk mást (de előbb friss hír e hétfőről: a JJB Sportlánc a csőd szélére sodródott, s csak a hitelezők jóakaratán múlik a sorsa; még aznap este értesültem, hogy az álam közbelépett és megmentette a céget) felhívtam őket, megrendelni lehet bármit, de az utalványt csak a boltokban lehet beváltani - nesze semmi fogd meg jól!
- írtam a Gatorade-nek, telefonáljanak ők és rendeljék meg ők a cuccot, vagy küldjék ki a zsozsót
- visszajeleztek, hogy OK, odacsörögnek a jjb-nek
s most itt tartunk.

Tessék hát szurkolni skacok, hogy a cucc mielőbb megjöjjön!

Új bejegyzés

Kinn süt a nap, bent egy kicsi rendetlenség, Maya elment aludni, én meg arra gondoltam írok egy pár sort.
Voila.

Tuesday, May 15, 2007

Az utódhoz

Szüleink még nem rendelkezhettek úgy ezzel a nyitott világgal, mint mi tehetjük, bár ők talán a könyveket valamivel jobban bújták nálunk.
Ha be tudták szerezni és feltéve, ha tudták, mit akarnak beszerezni...

Ellenben nekünk már itt van az internet, a dvd, a NatGeoCh, a DisCh, az Animal Planet, és még jó sok csatorna, több újság, és még több tapasztalat, meg ki tdja még mi minden.
Csupa ragyogó eszköz, amit vígan bevethetek, hogy a kis emberke, amikor megérkezik, sokkal felkészültebben jöjjön mint mi tettük anno, és sokkal jobb legyen neki - bizonyos szempontokból persze (az idő kerekét már nem lehet visszaforgatni, sokan vagyunk és még többen leszünk, és több ember gyorsabban formálja a környező világot.)

Legelső könyvünk: Babajelek
Már régen is hallottam erről, vagy ha látta valaki, a Vejedre ütök című filmben is lehet találkozni vele. Ragyogó segítség az aprónép megértéséhez és a kétoldalú kommunikációhoz.
Egyszerű jelbeszéd - mint a süketnémáké - kötöttségek nélkül, mert egyénileg is fejleszthető akár, sőt a gyerekek is imádják és gyorsabban is meg tudnak így tanulni beszélni.
Webcím angolul tudóknak: www.babysigns.com

Diapozitív metódus. Egy meglepő kezelés, ami mind az anyuka, mind az apuka s mind a magzat számára fontos és hasznos. Ez a születés előtti stressz kezelése, ami az izmokban van lerakódva. A baba számára azért fontos, mert születés előtt az édesanya mintegy átadja ezeket a stresszeket, mint valami örökséget, s ez megelőzhető így, születés után pedig a már felgyülemlett stresszt lehet levezetni és megszüntetni.
Sok érdekes cikket lehet erről találni, de ugye itt is előbb azért hallani kellett róla.

Stressz a méhben? Igen. Ha a baba már hall, akkor nem csak anyukája szívverését hallja, de minden élesebb külső zajt is, amit könnyen kellemetlennek találhat, megijjedhet, és még sírhat is! Ráadásul az anyuka mindennemű érzelmi állapota áttevődik a babára, hiszen egy rendszeren vannak - amit érez anyu, azt érzi a magzat is. Ezért csak nyugalom faterok- nuku stressz, nincs vita, szó sem lehet veszekedésről, itt csak szeretni lehet! Le kell nyelni a gombócot - bizony, nem a kis törpe tehet róla, hogy ott van, ahol...! Legyen még csak embrió, már szeretni kell, de nagyon! A bűntudat, a felkészületlenség érzése, az éretlenség gondolata, a nem várt nem gondolata mind hatással vannak és lesznek a babára.
Ott van és kész, VAN, mindegy hogy fiú vagy lány - az egy kis pici csodapofa, akit eztán aztán istápolni kell, terelgetni, mutatni neki az utat, imádni, hogy nagykorára a legtökösebb csávó, vagy legmenőbb csaj lehessen.

Zene: MOZART Van bizony valami, amit úgy hívnak, hogy Mozart effektus. Mozart zenéje hihetetlen hatással van az emberi elmére, s főképpen a még nagyon fogékony gyermeki agyra:
jobban és pontosabban működik, gyorsabban fejlődik, és megnyugtat. Ha valami bonyolult munkát kell végezni érdemes Mozartot hallgatni közben, mert színte "gépzsírként" működik, javítva a teljesítményt, s csökkenti a stresszt.

Zenei trükként olyan javaslatot is olvastunk, hogy lefekvéskor a magzatnak érdemes lejátszani valami kellemes muzsikát, s ez így összekapcsolódva a kellemes élménnyel születés után elsőrangú segítség altatáskor, amikor felidéződik a pihenés emléke. (Valahogy így.)

Köldökzsinórvér. E vérben található az őssejt. Egy olyan sejt az emberi szervezetben, ami bármiféle sejtté átalakulhat. Ez egy szuper titkosfegyver, amivel szüleink még nem ruházhattak fel minket, így mi aztán tényleg kénytelenek vagyunk egészségesen élni, vigyázva nagyon mindenünkre!
De az utód, neki már ott van a bankban a vére, s legyen valami genetikai gáz, vérzékenység, fehérvérűség, (s nem kell félni, hosszú a betegségek és szindrómák listája), akármikor rendelkezésére áll és felhasználható a saját vére. Errefelé legújabban szilánkos töréseknél használják a roncsolt csontsövetbe fecskendezve, ami aztán úgy begyógyul, hogy nyoma sem marad...
Persze nem olcsó a buli. 1500 - 1600 angol pénzbe is belekerül, de aztán őrzik 25 éven át.
És Magyarországon sem olcsóbb.
Az utódnak kell és kész. S még nekünk is jól jöhet, mert a családtagok szervezete is jó eséllyel befogadhatja a donort.


Szuperbaba. A Doman-programról majd a következő fejezetben. Van aki nem ért vele egyet, de azokkal én nem értek egyet. De ki nem akarná, hogy a gyereke okos és talpraesett legyen?

No egyelőre ennyi.

Hajnal van, három óra, és ezek a kedves emberek éppen az imént értesítettek, hogy ma éjjel dolgozom, tehát a további jó hajnalt!

Tuesday, March 27, 2007

Reinkarnáció und Evangyélijum

Hogy ez mit jelent?

Anyukámnak Ditte megígérte, hogy ha már nem lesz, újraszülethet a mi gyermekünkként. Nos ez legkésőbb november környékén esedékes!
Az eredmény tegnapra derült ki, miután elmentünk a korházba Ditte hosszas és igen érdekes rosszullétével, de a bejelentéssel én vártam máig, amikorra már megtudtuk, hogy a dolog gubancmentes és egy ultrahangos fénykép is készült az emberkezdeményről, azaz apuka - vagyis én - picike leendő babájáról.

Akik már tudják örülnek nagyon, vagy örülnek és irigykednek, és mi is boldogok vagyunk hogy végre a címben is említett örömhírrel szolgálhattunk ebben a számunkra oly szomorú időszakban.


És ahogy Elvis mondaná, Viva Las Vegas!

JA meg boldog utólagos névnapot is, Sunyi!

Monday, March 26, 2007

Még valami

Öcsém szerint anyukánk nem írt végrendeletet.

Meg akart gyógyulni.

Wednesday, March 07, 2007

(Folytatás)

Szerettem volna még hozni ezt azt anyukámnak. S ezek nap mint nap újra és újra eszembe jutnak, hogy el ne felejtsem, ugyanakkor már nincs kinek vigyem őket.
Akartam mindenképpen egy szép kristályvázát, mert anyu szerette a virágokat, régebben a piacon sokszor vett is magának otthonra két-három csokornyit ebből-abból a parasztasszonyoktól.
Ha mentem haza mindig vittem magammal áfonyát, a kedvenc gyümölcsét, és ha tudtam pluszban még gránátalmát, vagy gránátalmamagot, amiről azt tartják hogy rákmegelőző szupergyümölcs.
Aztán még csokismazsola, mazsolás-mandulás csoki, étcsokoládé, juharszirup, mind mind a listán. Abszurd módon mégis a legjobban a szalvétáknak örült és a kávébavaló cukroknak, amit annyi minden mellett gyűjtött. S még mindig van nálam néhány olyan ami nincsen még neki, mert még mindig fölszedem megszokásból, és mert gondolok rá, s hogy hogy fog örülni neki...
Van otthon még egy plusz tréning felső, amit végül neki igértem, és mondta is hogy jó lesz majd rá. Ott van még mindig kibontatlanul.

Akinek tervei vannak annak nem lenne szabad meghalnia.
És hol maradt a csoda?
Anyukámnak tervei voltak, voltak még, s a nyugodt vég nem szerepelt közöttük: erre a hétre "banyatábor" Mátraderecskén, utána ütemezett chemoterápia, zoknistoppolás, nyaralás. Azt tudta hogy az ő állapotában nem valószínű, hogy repülhet Amerikába, de mért ne jöhetnének Charliék onnan? Aztán együtt Magyarország, Erdély, Horvátország, estleg Olasz-. Autóval, öten-hatan a családból.
Kaptam tőle még Tesco utalványokat is aminek a jó részét visszaadtam. Hoztam el otthonról csipketeát jópofa kis vászon szütyőben, amit vissza akartam vinni neki.

De még a bőröndök is, azt is akartam neki újat, mert az övéit két év alatt szétutaztuk.

Vidám volt és erős. Még az utolsó napján is.

Az izmoknak, az agynak, a sejteknek oxigénre van szükségük a munkához, amit végeznek. Ennek hiányában a test elfárad a legkisebb mozgástól is - mintha csak száz métert kellene futni 4000 méter magasan a tengerszinttől mérve.
Az oxigént a tüdőben található miriádnyi légzsákocska veszi föl, amelyeknek kiterített felülete néhány futbalpályányi méretű.
Anyukám tüdejét a kór e légzőfelületeket pusztítva támadta meg. S Ő végül is maga lett a CSODA: míg mások önmaguk árnyékává válnak ahogy a betegség eluralkodik szervezetükön ő nem hagyta magát, kacagva fogadta hajának kihullását is, súlyát (s rák esetén ez nagy szó), optimizmusát egyaránt tartotta, s erejéből mindvégig futotta munkára illetve arra, hogy vigasztaljon és tartsa bennünk a lelket.

Nem haldoklott, nem szenvedett, inkább csak bosszankodott, hogy olyan gyorsan kifulladt - s ahogy az utolsó csepp oxigén is kiürült szervezetéből elszunnyadt örökre.
Két hónap helyett tovább élt még egy évig, megérve a karácsonyt is.
CSODA volt.

Wednesday, February 28, 2007

...a többi néma csönd.

Tisztelegjünk szeretett anyukám előtt, akit ismertetek Erikaként, Eraként, Erika vagy Babi néniként, s aki a mai nap itt hagyott bennünket, ebben a zavaros világban.
Nagy erővel és életkedvvel állt és harcolt betegsége ellen, nem adva fel a küzdelmet egészen az utolsó pillanatig, amely számomra teljesen váratlanul jött el.

Hétvégén a kórházban minden nap meglátogattuk apummal, nagyon örült nekem, vittem neki áfonyát, amit nagyon szeretett, kapott egy új tréningruhát tőlünk Angliából, amit ő kért és ami nagyon tetszett neki. Úgy tervezte, hogy abban megy a tornatáborba a "banyákkal" Mátraderecskére, amit már nagyon várt. Hosszú évek óta egyet sem hagyott ki ezk közül a bulik közül.

Szomorúak vagyunk és könnyekkel teli, hiányzott, hiányzik és hiányozni fog mindannyiunknak: nekem és öcsémnek, apunak, testvéreinek, rokonainak, barátainak, de ügyfeleinek is.
Nemcsak anya, de egy jó barát, egy igazi támasz, akire mindig lehetett számítani, aki ha tudott segített...

Anyukánk elment és nagy űrt hagyott maga után, magunkra maradtunk. Magunk kell most már hogy boldoguljunk...

Puszilunk és szeretünk mind!

Geffert Józsefné Vágó Erika 1951. augusztus 3. - 2007. február 28.