Londonban

Ja, hat ott vagyok. Tegnap Nicola kiutasitott, ami jo is, meg rossz is. Nagy szemetseg volt csak ugy ukkmukk fukk kitenni, meg akkor is ha joval tobb penzt adott,mint amennyi szerinte jart. Nem igazan szeretem az ilyesmit, ugyhogy elmehetnek a fenebe! A gyerekeket meg elvihetnek ordoguzesre es utana megkeresztelni, hatha bekovetkezne az altaluk is annyira vart javulas! Ah, sokkal jobb. Csak a sok hulye szennyesem zavar, mert a mosas nap elott eggyel kellett eljonnom. De egy torcsijuket veletlenul elhoztam. Majd egy nap visszamegyek egy Aston Martinnal, es kedelyesen atadom nekik.
A vicces az egeszben az, hogy elozo nap megkerestek minket valami izetol, es egy mini forgatostab riportot csinalt velunk, hogy milyen az au pair-ek elete es a kapcsolatuk a csaladdal. Fel negykor mar a kamera tuzeben kellett megerkezni, es a lefekvesig forgattak, utana meg egy riport Nicolaval, es velem. Reggel visszatertek es ment a forgatas tovabb: minden ment a kazettakra - oltoztetes, reggeliztetes, beszelgetes, utrakeles, iskola, es a vegso beszelgetes! True story - mondtam nekik.
A film meg csak ment tovabb. Folvettek a pakolast, a kimenetelt, forgattak az allomason, es utana kedvesen elbucsuztak.
Nehany telefon es Reka ismerose segitsegevel maris volt hol aludnum, ugyhogy koszi Reka, es koszi KisMano!
Most egy par napig munkat keresek, utana meg dolgozom mint a guzu, es kozben majd talalok valami jo kis szobat is.
Kesz kaland! Estenkent uldogelhetek majd a kavezokban, irhatom a naplomat, amit egy alkalmas pillanatban aztan begepelek valahol, hogy ti is olvashassatok!
Ja hogy hol alszom mostanaban: szlovak csocseszek kozott, vannak vagy nyolcan, de legalabb az egyik srac beszel magyarul, raadasul Ujhely kornyeki, meg Szephalomba is szokott jarni kajalni a Nandihoz!
Sajnos az angolt nem beszelik valami jol, ami a tovabbi kommunikaciot egy kisse megneheziti...