...a többi néma csönd.

Tisztelegjünk szeretett anyukám előtt, akit ismertetek Erikaként, Eraként, Erika vagy Babi néniként, s aki a mai nap itt hagyott bennünket, ebben a zavaros világban.
Nagy erővel és életkedvvel állt és harcolt betegsége ellen, nem adva fel a küzdelmet egészen az utolsó pillanatig, amely számomra teljesen váratlanul jött el.

Hétvégén a kórházban minden nap meglátogattuk apummal, nagyon örült nekem, vittem neki áfonyát, amit nagyon szeretett, kapott egy új tréningruhát tőlünk Angliából, amit ő kért és ami nagyon tetszett neki. Úgy tervezte, hogy abban megy a tornatáborba a "banyákkal" Mátraderecskére, amit már nagyon várt. Hosszú évek óta egyet sem hagyott ki ezk közül a bulik közül.

Szomorúak vagyunk és könnyekkel teli, hiányzott, hiányzik és hiányozni fog mindannyiunknak: nekem és öcsémnek, apunak, testvéreinek, rokonainak, barátainak, de ügyfeleinek is.
Nemcsak anya, de egy jó barát, egy igazi támasz, akire mindig lehetett számítani, aki ha tudott segített...

Anyukánk elment és nagy űrt hagyott maga után, magunkra maradtunk. Magunk kell most már hogy boldoguljunk...

Puszilunk és szeretünk mind!

Geffert Józsefné Vágó Erika 1951. augusztus 3. - 2007. február 28.