Das Weekend a la Lagzi

Csak gyors osszefoglaloja a hetvegi esemenyeknek:

Csutortok
Indulas elott par oraval a radioban halljuk a vidam hireket, miszerint a repterek lezarva, repulojaratok torolve valami sunyi tenorizmus miatt. Panik beindul, de gyulik szerencsere az info, ami kelloen biztato.
Sok cuccot a figyelmeztetesek miatt ezert mar be sem pakolok, majd legkozelebb.
A felszallas megis megtortenik, irany Zurich egy masfel oras csuszassal.
(A repteren nagy tumultus, a csomagokat kulon meg kell rontgeneztetni, es a biztonsagi vizsgalat elott is kilometeres sor all.
Benn a varoban mar minden oke, gyorsan a gepre is kerulok, ahol vizet, meg fini svajci csokit szolgalnak fel. A kesobbi menu tetszes szerinti itoka es szendvics.
Zurichbe ejfel korul erunk, ahol aztan kozlik a jo hirt: egyetlen csomagot sem pakoltak fel a gepre az utasok poggyaszabol, mehetunk egybol a csomagreklamacios pulthoz. Vagy szazan. De a legnagyobb gaz az, hogy kezipoggyaszunk sem lehetett, igy penz, kulcsok es utlevel az osszes cucc mindenkinel.
Kiutalnak nekem egy szallodai szobat a kozeli Novotelben, ahova mar olyan keson erkezunk, hogy vacsora lehetoseg mar nincs, de adnak husz frankos utalvanyt a minibarra, juhe! Sajna a reklamacion elfelejtettem valtoruhat kerni, igy meg ket napig maradok ugyanabban a szerkoban...

Pentek
Aludni nem tudok, csak hanykolodom negy oran keresztul, s mire leragad a szemem felcsorren a korai ebreszto, amit kertem. Nagy nehezen osszekaparom magam, lezuhanyzom, feloltozom es lemegyek, es kapok reggelit! Nagy svajci svedasztal! Mindenfele finomsag: zsomle, kalacs, svajci kifli, mez, tej, kakao, kave, tea, felvagottak, sajtok, muzlik, meg ki tudja meg mi!
Sajnos idobol nem futotta mindenre, rohannom kellett a repteri buszt elerni, de azer igy is belaktam.
A repter bazi nagy, de megis fantasztikusan egyszeru, sok a bolt, teli csokival es svajci oraval. Persze meg bicskat is lehet venni, amit fol ugyan mar nem vihet az ember a gepre.
A hazaeres utan jut csak eszembe, hogy meg mobilom sincs...
(folytatjuk)

Esik

Vegre esik az eso.
Lassan meg repulok is hazafele, kisebb zurichi kiterovel.
Atkoltoztunk egy nagyobb szobaba, vegre van helyunk boven. Az agy fole a fejunkhoz vettunk egy szep indiai fali draperiat vagy mi a szoszt, csillagos mintakkal, es kicsit mandalas is, de ez csak jo a konnyu alom szempontjabol.
A melohelyen lazadozunk. Mindig ugyanarra az allomasra kuldenek minket, ahol a vitakat elkerulendo van egy beosztott figura, aki kiosztja a munkakat (az elozmeny az, hogy korabban a hulye afrikaiak allandoan veszekedtek, ezert kellett valakit kijelolni erre a posztra). A bajunk csak annyi hogy ez a felelos szemely egy igazsagtalan tusko. Ghanabol. Sajna a vezetoseg is ghanai, igy panasznak helye nincs, hacsak nem akarunk valahol az isten hata mogott dolgozni. Londonban ez konnyen elofordulhat a metrovonalak meretei kovetkezteben.
Igy marad a "foldalatti" mozgalom.
Lazadunk, de titokba`.
Na cso.